Teljes cikk

Egy új kutatás szerint a sokáig csak a Fülöp-szigetek törzsi vadászai által ismert gyíkot DNS-e alapján, továbbá mérete, bőrtípusa és sajátságos pénisze miatt új fajként azonosították 2009-ben.
Két méteres hosszúságával az új gyíkfaj közeli rokonságban áll a világ legnagyobb ma élő gyíkjával, a komodói sárkánnyal. A komodóival ellentétben azonban a Varanus bitatawa valószínűleg vegetáriánus.

A kutatók a Biological Letters című szaklap legutóbbi számában számolnak be a felfedezésről. A publikáció szerint a gyíkfaj felfedezése egyedülálló, és ez nemcsak azért van így, mert a V. bitatawa lakhelye, a Fülöp-szigetek északi, legnagyobb tagja, Luzon szigete sűrűn lakott és területe már csaknem erdőmentessé vált.

A tudomány elől elrejtőzve
A kutatók úgy vélik, hogy a 10 kilogramm súlyú gyíkfaj eddig azért nem került a tudományos vizsgálatok górcsöve alá, mert a V. bitatawa hegyi erdőkben él, amely nem igazán képezte az eddigi hüllőkutatások helyszínét.

A vizsgálatban részt vevő Daniel Bennett biológus szerint ezek a gyümölcsevő gyíkok igazán titokzatosak. „Hiába tölt el az ember több évet azokban az erdőkben,ahol élnek, mégsem utal semmi arra, hogy ezek az állatok ott lennének” – mondta el Bennett. „A nap minden percét 20 méter magas fákon töltik. Az ilyen életmódot folytató gyíkfajok hetente kevesebb mint 20 percet töltenek a talajon” – tette hozzá.

Míg azonban a tudósok semmit sem tudtak a gyíkról, annak létezése nem hatott újdonságként a helyi törzsek számára, akik ezeket az állatokat a húsáért vadásszák.

Néhány, 2001-ben az elejtett gyíkokról és a sikeres vadászokról készült fotók alapján tavaly nyáron kezdték meg a két hónapig tartó expedíciót a nehezen észrevehető állatok után a tudósok.

Hasított pénisz mutatja az utat
A csapat végül a V. bitatawát és a különösen ritka, a V. bitatawával közeli rokonságban álló Varanus olivaceust, egy másik fülöp-szigeteki őshonos gyíkot is elfogott.

Bennet szerint a két faj egyszerre történő zsákmányolása döntő volt, mert lehetővé tette a két gyíkfaj egyidejű megfigyelését és a hajszálnyi különbségek észrevételezését, ami segíthet annak a megítélésében, hogy az állatok külön fajokat képviselnek-e vagy nem.

Egy különös eltérés, jellegzetesség volt megfigyelhető mindkét gyík esetében: furcsa, kétágú pénisszel rendelkeztek. Ez a jellegzetesség mindkét faj esetében egyedülálló.

A kutatócsoport szerint az óriásgyík felfedezése segíthet abban, hogy a Fülöp-szigetekre úgy tekintsünk, mint a biodiverzitás regionális nagyhatalmára.

Bennett úgy gondolja, nagy a valószínűsége annak, hogy további, eddig ismeretlen gyíkfajokat fedeznek fel a Fülöp-szigeteken – ha sikerül őket a rohamos mértékben szűkülő élőhelyük teljes kipusztulása előtt megtalálni.

Szöveg: James Owen/National Geographic

A hangyák és az akáciafák együtt fejlődtek az evolúció során, és hatékony szimbiózist hoztak létre. Az agresszív rovarok megvédik a fákat annak kártevőitől, cserébe maguk lakmározhatnak a hajtásvégekből. A pók azonban kifejlesztett egy módszert, amivel túljár a hangyák eszén.

A pókok a hangyákhoz hasonlóan a fákon élnek, de annak kieső részein, az öreg, tápanyagban gyér leveleken, ahol nincsenek hangyák – magyarázta a kutatás egyik vezetője, Robert Curry, a kanadai Villanova Egyetem professzora a BBC-nek. Amikor megéheznek, elindulnak a fiatalabb levelek irányába, és megvárják, míg a hangyák őrjáratában szünet áll be. Ekkor gyorsan megragadnak egy hajtásvéget, letörik, és elszaladnak vele a fa háborítatlan részére, ahol nyugodtan megeszik.

A többi ugrópókhoz hasonlóan a Bagheera kiplingi is kifinomult látással rendelkezik, gyors mozgású, és fejlett kognitív képességei vannak. A pók növényi étrendjét először Eric Olsen, a Brandeis Egyetem kutatója fedezte fel Costa Ricán 2001-ben, majd ettől függetlenül 2007-ben megfigyelte Christopher Meehan, a Villanova Egyetem akkori hallgatója is.

A többi pók szintén kiegészíti néha az étrendjét pollennel vagy nektárral, a Bagheera kiplingi azonban szinte teljes mértékben vegetáriánus, csupán olykor-olykor vetemedik hangyalárvákra. Curry professzor szerint a trópusokon uralkodó erős versengés elég okot szolgáltat a furcsa viselkedésre. Mindig evolúciós előnnyel jár olyasmit tenni, amit más még nem fedezett fel. A Bagheera kiplingi ugrópók lévén nem sző hálót, saját magának kell levadásznia táplálékát. Mivel a növényi részek nemigen mozognak, kiszámítható táplálékforrást jelentenek. Ráadásul az akáciák egész évben hajtanak, még a száraz évszakban is. Hangyavédelmük mellé pedig nem fejlesztettek ki kémiai védekezést, mint a többi növény.

forrás: index.hu

A tengerfelszín virágzásáért felelős Pseudo-nitzschia algák nagy mennyiségben termelik az úgynevezett domoiksavat, ami erős idegméreg. Ez a természetes neurotoxin felel a kagylómérgezések nagy részéért, és táplálékkal a madarakba jutva, Alfred Hitchcock Madarak című filmjében látott bizarr támadásokhoz hasonló idegrendszeri zavarokat okozhat.

Bár az idegméreg a fitoplanktonban keletkezik, bejut a tengeri táplálékláncba – magyarázta Emily Sekula-Wood, a Dél-Karolinai Egyetem munkatársa, a tanulmány vezetője. Több tengeri állat halálát a kagylókkal elfogyasztott idegméreg okozza. Ilyen mérgezés a kagylót fogyasztó embereknél is előfordul: ez az úgynevezett amnéziás kagylómérgezés, ami agykárosodással, memóriavesztéssel jár.

Forrás: index.hu

Forrás: MTI/Reuters

Gigantikus őskígyó maradványait fedezték fel amerikai és kanadai paleontológusok Kolumbia északkeleti részén – a Titanoboa cerrejonensis 58-60 millió évvel ezelőtt élt.

A szakértők szerint ez a legnagyobb az eddig felfedezett kígyók között: hossza elérhette a 12,8-13,7 métert, súlya pedig meghaladta a 1100 kilogrammot. A Titanoboa cerrejonensis 3,5 méterrel szárnyalta túl az eddigi kígyóbajnokot, amely 40 millió évvel ezelőtt Egyiptom területén élt. “Amennyiben ez a kígyó megpróbálna bejutni az irodámba, hogy felfaljon, igen nagy nehézségek árán tudná átpréselni magát az ajtón” – vélekedett Jason Head, a Torontói Egyetem paleontológusa, a Nature legfrissebb számában publikált tanulmány vezető szerzője.

Jack Conrad, a New Yorki Természettudományos Múzeum kígyószakértője szerint az őskori lény súlyosabb volt, mint egy bölény, hossza meghaladta a városi buszét, és könnyedén felfalhatott egy tehén nagyságú állatot.

Az óriáskígyó azonban leginkább rokonaival, őskrokodilokkal táplálkozott az egyenlítői esőerdőkben. Titanoboa cerrejonensis anatómiai felépítését tekintve a mai közönséges óriáskígyóval, a Boa constrictorral mutat rokonságot, életmódjában viszont az anakondára hasonlított: ideje javát a vízben töltötte. Az óriáskígyó egyaránt ügyesen siklott a szárazföldön és a vízben.

A hüllő csontjaira egy kolumbiai külszíni szénfejtőben fedezték fel. A Floridai Egyetem hallgatói figyeltek fel a leletek kicsomagolása közben a csontok szokatlan méreteire, és összehasonlították a csigolyákat egy 5,2 méteres anakondáéval. Míg az anakonda csigolyája akkora volt, mint egy ezüst egydolláros, a Titanoboa cerrejonensisé egy nagy grépfrút méretével vetekedett.

“Összesen 180 csigolya és bordacsont került elő, amelyek két tucat kígyóé lehettek” – hangsúlyozta Jonathan Bloch, a Floridai Egyetem Természettudományi Múzeumának kurátora, a tanulmány társszerzője, hozzátéve, hogy újabb expedíciót szerveznek Kolumbiába annak a reményében, hogy sikerül rábukkanni a koponyára is.

A Titanoboa cerrejonensis mérete sokat elárul életkörülményeiről, arról, hogy milyen meleg is lehetett 58-60 millió évvel ezelőtt. A tudósok feltételezése szerint az Egyenlítő környékén a mainál sokkal melegebb lehetett, ahogy az általános hőmérséklet is magasabb volt bolygószerte.

Jason Head szerint a múltbéli tapasztalatokból eléggé baljóslatú következtetéseket lehet levonni a modernkori globális felmelegedéssel kapcsolatosan. Az Egyenlítőn a hőmérséklet a globális felmelegedéssel párhuzamosan emelkedett, ez viszont ellentmond annak az elméletnek, amely szerint az ekvátor táján mérsékelt növekedés várható.

“Ennek ellenére nem kell tartani az óriáskígyók megjelenésétől, hiszen az iparosítással és az erdőirtással majdnem minden lehetséges élőhelyüktől megfosztottuk őket” – vélekedett Jason Head.

forrás: index.hu

A Galapagos-szigeteken számos olyan faj él, amely máshol nem található meg a világon, s bár Darwin óta a mintegy száz sziget az evolúciókutatás kiemelt helyszíne, még mindig akadnak itt meglepetések. Híres galapagosi útján maga Charles Darwin figyelmét is elkerülték azok a rózsaszín leguánok, amelyek új kutatások alapján még a világhírűvé vált pintyeknél is korábbi példát jelentenek a fajok kialakulására.

Amikor a neves angol természettudós 5 éves kutatóútjának legfontosabb állomásaként 1835-ben a Galapagos-szigetekre érkezett, az ott élő, ma már Darwin-pintyekként ismert madarak változatos csőrformáját tanulmányozva dolgozta ki híres evolúciós elméletét. Azóta, a részletes vizsgálatoknak köszönhetően, a Darwin-pintyek csőre az úgynevezett fenotipikus (“külsőleg látható”) jelleg természetes szelekció hatására bekövetkező változásának tankönyvi példája lett. Ez kissé egyszerűsítve azt jelenti, hogy mivel a különböző szigetek különböző környezeti feltételeket jelentettek, a közös őstől eredő madarak ezekhez alkalmazkodva alaktani változásokon estek át, és hosszú idő alatt  több fajra váltak szét.

Amikor Darwin a szigeteken járt, nem találkozott azokkal a rózsaszín leguánokkal, amelyek még a pintyeknél is korábbi példát szolgáltatnak az új fajok kialakulására. Bár először 1986-ban figyelték meg az Isabela-szigeten magasló Wolf-vulkán lejtőin, a római Tor Vergata Egyetem biológusai most először írták le új fajként a rózsaszín leguánokat – mondta el Gabriele Gentile, az expedíció vezetője. A szigeteken korábban ismereteink szerint két Conolophus-leguánfaj, a varacskosfejű leguán (Conolophus subcristatus) és a Santa Fé-szigeti varacskosfejű leguán (Conolophus pallidus) él. A rózsaszín leguánt eddig az előbbi színváltozatának tekintették, ám a hüllőn elvégzett genetikai vizsgálatok alapján világossá vált, hogy a rózsaszín valójában egy harmadik, különálló faj, amely ráadásul a másik kettőnél korábban, mintegy 5,7 millió évvel ezelőtt vált önálló fajjá – mondják a kutatók. Ez az információ azért meglepő, mert ismereteink szerint a Galapagos nyugati szigetei, köztük az Isabela, akkoriban még nem is léteztek. A szigetek legidősebbje is “csupán” körülbelül 5 millió éves, s maga az Isabela mintegy 350 ezer évvel ezelőtt jött létre.

Az ellentmondásra a kutatók a térségben végbemenő geológiai változásokban látják a választ: előfordulhat, hogy néhány ma már a tengervíz felszíne alatt rejtőző tűzhányó még a víz fölé magasodott, amikor az első leguánok ideérkeztek, és egymástól elszigetelten önálló evolúciós útra léptek – magyarázza Gabriele Gentile. Korábbi DNS-elemzésekből ismert, hogy a vízi és a szárazföldi leguánok fejlődési útja mintegy 10 millió évvel ezelőtt vált ketté.

Az egykor úttörő szerepet játszó, méteresre megnövő, 12 kilogrammos rózsaszín leguánok valaha bizonyára nagy számban éltek a szigeten, ám ma egyedül a Wolf-vulkán lankáin figyelhetők meg, s a becslések szerint mindössze alig száz példányuk maradt.

Forrás: [origo]

üdv:

Terrarium.hu csapat!

Struan Sutherland, Australian Animal Toxins”

Ausztrália

Ausztráliában a kígyómarások száma 3000 körül mozog évente, amiből 2-3 haláleset származik. Ez a viszonylag alacsony halálozási szám nagyrészben az orvosi ellátás minőségének, az ellenszérum bevezetésének és hozzáférhetőségének és a lakosság tájékozottságának köszönhető. Az ausztrál egészségügy és természetvédelem nagy hangsújt helyez az ismeretterjesztésre.

A körülbelül nyolcvan Elapidae fajból legalább húsznak van elég toxikus mérge ahhoz, hogy komoly mérgezettséget vagy esetleg halált okozzon a harapásuk embernél. Ezek közül is a legjelentősebbek a Notechis (Tigris kígyó), Pseudonaja (Barna kígyó) és Oxyuranus (Tajpán) fajok. Mérgük a legtoxikusabbak között van a kígyómérgek között. Ezen mérgeknek négy fő hatásuk van mérgezettség esetén: paralízis a prae- vagy post synaptikus neurotoxin által; véralvadási zavarok, többnyire véralvadást elősegítő toxinok formájaban (néhány esetben véralvadást gátló toxinok); myotoxinok által okozott izomkárosodás; vesekárosodást és veseelégtelenséget okozó toxinok.

Az összes kígyómarásnak nagy valószínűséggel kevesebb, mint 50 százaléka jár olyan komoly mérgezettséggel amelynél ellenszérumot kell használni. Pseudonaja fajoknál minden negyedik esetnél jelentkezik komoly mérgezettség. Ez a szám a Notechis fajoknál minden második és a Tajpánnál három eset a négyből, tehát a marások háromnegyed része jár súlyos következményekkel.

Pseudonaja textilis

Ez az átlagosan másfél méteresre növő (maximum 2,5m) kígyó okozza a legtöbb kígyómarást Ausztráliában. Rendkívül ideges természetű és nagyon gyors mozgású kígyó. Ennek ellenére, mint minden kígyó, csak sarokba szorítás vagy háborgatás esetén támad. A természetben egy kísérlet során a megközelített kígyók 48 százaléka menekülésre fogta a dolgot és a 455 vizsgált kígyóból csak 12 közelített a megfigyelő fele amiből összesen 3 mutatott támadó viselkedést (Whitaker, P.B and Shine, R., Responses of free-ranging brownsnakes (Pseudonaja textilis) to encounters with humans, Wildlife Research, 1999). Mérgük az Oxyuranus microlepidotus-e után a második legtoxikusabb kígyóméreg. A méreg nagyrészben praesynaptikus neurotoxin és procoagulatio-t (a véralvadási faktorok aktiválása) előidéző toxinok keveréke. Vizsgálatok cardiotoxin (közvetlenül a szívre ható mérgek) és nephrotoxin (vesére ható mérgek) jelenlétére is gyanakodnak. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy majdnem minden kígyóméregnek súlyos vesekárosító hatása van, ami a mérgezettség mértékétől függ és általában másodlagos tünetként jelentkezik komplikációként. Ellenben a nephrotoxinok közvetlenül a vesére hatnak.) A tünetek általában fejfájas, émelygés, hányás, hasi fájdalom és szédülés lehetnek. Fájdalom és helyi duzzanat ritka. Eszméletvesztés és görcsös rángatódzás is kialakulhat egy órával a marás után. Szisztémás paralízis ritka, inkább a véralvadási zavarok és a vese károsodására utaló jelek jelentkeznek. A paralízis tünetei lehetnek az arcizmok, a szem mozgató izmainak valamint a légzőizmok bénulása. Kettőslátás, elmosódott, zavaros látás valamint izomgyengeség általános tünetek ilyen esetben.

A véralvadási rendellenesség a méreg procoagulans hatást előidéző alkotórészeinek eredménye. (Ezek a toxinok a prothombint (a prothrombin a X-es véralvadási faktor hatására alakul át thrombinná) alakítják át thrombinná vagy meizothrombinná (a prothrombin és a thrombin közötti átmenetet képező anyag) és ezáltal defibrinatio-s típusú (fibrin mennyiségének csökkenese) alvadási rendellenességet okoznak.) (Kini, R. Manjunatha and Joseph, S. Jeremiah, Procoagulant Proteins from Snake Venoms; Haemostasis 2001) Ez a P. textilis méreg egyik jellemző hatása. Neurotoxikus tünetek csak ritkán jelentkeznek ennek a kígyófajnak a marásánál.

Egy másik jellemző a P. textilis marás esetében a vesekárosító hatás jellegzetessége. Olyan toxinok jelenléte, amik közvetlenül, elsődlegesen a vese károsodását idézik elő, még nem tisztázott. A bekövetkező veseelégtelenség ennek a fajnak a marásánal sokkal nagyobb arányban jelentkezik, mint más ausztrál kígyók marásánál. Általában figyelni kell a vesekárosodást jelző tüneteket, mint például drasztikus csökkenés a vizelet mennyiségében vagy a teljes anuria (vizelet hiánya). LD50 (egéren SC) 0,053 mg/kg, mérge körülbelül 12-14-szer toxikusabb mint az indiai kobráé (Naja naja).

Oxyuranus scutellatus

A Tajpán Ausztrália legnagyobbra növő mérgeskígyója. Átlagosan 2 méter, de nem ritka az ennél hosszabb példány (a maximum amit mértek 3,4 méter). A vadon élő kígyók szintén ideges természetűek és ugyanolyan gyors mozgásúak mint a P. textilis. Ez, a potenciálisan veszélyes méreggel egyetemben 8-12 mm-es méregfogakkal is párosul. Ez a veszélyes keverék előszeretettel osztogat villámgyors többszörös marást is háborgatójának. Azonban, ha időben megérzi az ember közeledtét, általában gyorsan és észrevétlenül elillan. Igazából meglehetősen félénk természetű kígyónak tartják. Az ellenszérum kifejlesztése előtt (1955) a Tajpán marásának túlélési esélye gyakorlatilag nulla volt. 1950 júliusában egy húszéves kígyó rajongó – Keith Budden – fogott egy 180 cm-es példányt a Commonwealth Serum Laboratories (CSL) számára. Azonosítás után, zsákolás közben a kígyó kirántotta magát Budden kezéből és kétszer egymás után belemart a bal kezébe. Miután a fiatal kígyógyűjtő újra befogta és elzsákolta, majd barátjával mentőt hívtak, ami beszállította a három kilóméterre lévő Cairns Base kórházba. Ez délelőtt 11 órakkor volt. Minden orvosi próbálkozás ellenére másnapra belehalt a marásba. Három nappal később a Tajpánt, amit fogott, átszállították Melbournebe. A többszöri fejés után nyert méreg biztosította az alapját, a kezdeti kísérleteket és az előkészületeket az ellenszérum gyártásához és annak első adagjához.

A marás első tünetei hasonlóak a P.textilis-nél leírtakhoz. Fejfájás, szédülés, hányás és eszméletvesztés következik be általában egy órán belül. Szintén előfordulnak látási zavarok, hasmenés, nehézkés nyelés, zavaros beszéd, véres vizelet. Fájdalom a harapás környékén nem vagy csak ritkán kismértékben tapasztalható. A fő jellemzők a szisztémás bénulási és véralvadási zavar tünetei. Ezek ugyan olyanok mint a P. textilis-nél leírtaknál. Myotoxikus tünetek ritkán fordulnak elő. Ezek a mérgek az izomszövetek károsodását idézik elő. Kioldják az izomszövetből a kreatinin kinase-t és myoglobint. Ez utóbbi vezet vérfestékvizeléshez (alapjában véve myoglobin keveredik a vizeletbe a vesében történő kiválasztás során (myoglobinuria); ez könnyen összetéveszthető vérfesték vizeléssel (haemoglobinuria)), ami a klasszikus jele a myolysis-nek (harántizmok szétesése). Ez izomfájdalommal és izomgyengeséggel jár.

LD50 (egéren SC) 0,099 mg/kg, mérge körülbelül 7,8-szor toxikusabb, mint az indiai kobráé (Naja naja).

Notechis scutatus és Notechis ater

Bár elterjedésük kisebb területre korlátozódik mint az előzőekben leírt két fajnak, mégis gyakran okoznak balesetet. A N. scutatus hossza átlagosan 90 cm és 1,2 m közé esik, de mértek már kivételesen nagy közel 2 m-es példányt is. A N. ater különböző alfajai változó méretűek lehetnek és a felnőtt állatok hossza 1 m és 2 m közé esik. Robosztusabb testű és lassúbb mozgású kígyók mint az O. Scutellatus vagy a P. textilis. A méregfogak viszonylag rövidek, 3-5 mm. Ausztráliában mérge ellen elsőként fejlesztettek ki ellenszérumot.

Marásánál a helyi tünetek, mint például fájdalom és duzzadás, elég általános. A szisztémás tüneteknel a neurotoxikus hatás, alvadási rendellenességek és myotoxikus tünetek (myolysis) játszanak fő szerepet. A veséket károsító hatás ritka. A méregfog behatolási helyének vérzése gyakran előfordul a komoly véralvadási zavarok (coagulopathia) miatt. Az egyes hatásoknál jelentkező tünetek a már fentebb leírtakkal esnek egybe. LD50 (egérnél SC) N. ater 0,051-0,338 mg/kg (alfajtól függően), mérgük 1,8-5-szor toxikusabb a Naja naja mérgénel; N. scutatus 0,12 mg/kg, mérgük 4,5-szor toxikusabb a Naja naja mérgénél.

Acanthophis antarcticus

Kis termetű, zömök felépítésű kígyó, hossza átlagosan 50-60 cm, de néha elérheti a közel 1 métert is. Két fő tulajdonságban különbözik a többi ausztrál Elapidae-től. Az egyik, hogy áldozatát nem üldözi, hanem lesben várja be. A másik, hogy testéhez képest viszonylag hosszú méregfogat (5-8 mm) valamelyest mozgatni tudja a Viperaféléknél tapasztalthoz hasonlóan.

Mérge fő hatóanyaga postsynaptikus neurotoxin. Helyi tünetként főként fájdalom jelentkezik, ritkán enyhe duzzanat. Szisztémás tünetként kifelyezetten a paralízis dominál a neurotoxikus hatás miatt. Myotoxin vagy egyébb véralvadást megzavaró toxinok hatása nem tapasztalható. A neurotoxikus hatásnál a már fenntebb leírt tünetek lépnek fel. LD50 (egéren SC) 0,4 mg/kg, mérge 1,5-szor toxikusabb, mint az indiai kobráé (Naja naja).

A fentebb felsorolt kígyófajokon kívül a következők képesek életveszélyes mérgezést okozni: Pseudonaja nuchalis, P. affinis, Austrelaps superbus, A. labialis, A. ramsayi, Tropidechis carinatus, Pseudechis australis, P. butleri, P. colletti, P. porphyriacus, P. guttatus, P. papuanus, Acanthophis praelongus, A. pyrrhus, Oxyuranus microlepidotus.

SC = subcutan (bőr alatti, bőr alá injektálva)

írta: Tamas Benya (Tam)

szerkesztette: Dliz

képek forrása: www.kingsnake.com